Vladimir Nabokov: Lolita

Nagyot csalódnánk, ha pornográf regényként vennénk kezünkbe a Lolitát. A téma kétségtelenül hordoz ilyen lehetőségeket, de az író akkor hagyja abba az effajta jelenetek részletezését, amikor egy szemérmes filmrendező is elvágná a filmet. A cselekmény nagyon röviden összefoglalható. A főhős, a negyvenes éveiben járó férfi - aki kora ifjúságától kezdve betegesen vonzódik a még serdületlen lányokhoz - véletlenül talál rá álmai megtestesítőjére, s hogy a közelébe férkőzhessen, elveszi feleségül - az anyját. Az asszony rövidesen baleset áldozata lesz, és a férfi elindul 12 éves mostohalányával egy évekig tartó, céltalan, autós motelokból olcsó szállodákba vezető útra. A gyerek az első pillanattól kezdve a szeretője, megfélemlített, engedelmes rabszolgája. Ugyanakkor a férfi is retteg - ha nem is a törvénytől, de a lány elvesztésétől. Lolita végül mégis megszökik, évekre eltűnik mostohaapja életéből, és mikor újra felbukkan, már felnőtt, maga is gyereket vár. De most már nem ő a fontos a főhős számára, hanem az a férfi, akinek kedvéért a lány egykor elhagyta; amikor végre megtudja a csábító nevét, felkeresi és megöli. A regény formailag nem más, mint a főszereplő vizsgálati fogságban írt önéletrajza.