Rudyard Kipling: A gondolkodó bika

Kipling minden témában otthon van, és minden hangszeren játszik. Ráadásul virtuóz „zenész”. Írásainak változatossága és minősége lenyűgöző. Ha valaki az utóbbi években követte regényeinek és elbeszéléseinek magyar nyelvű megjelenéseit, már tudja jól, hogy miért kapta a Nobel-díjat.
Magyar olvasóit először A dzsungel könyvének történeteivel kápráztatta el, még 1899-ben jelent meg első fordítása, azóta sem tudja letenni az ifjúság. Ezt követte – több mint száz évvel! – a legjobb Kipling-regény, a Kim, az ördöngös (Kelet Kiadó, 2008) óriási sikere, majd ennek nyomán az elbeszélések (Indiai történetek, A Száz Bánat Kapuja, Aki király akart lenni) felfedezése, és köztük még egy regényé, A fény kialsziké. És most itt van – jó magyar fordításban – ez az újabb elbeszéléskötet, mely a novella-válogatások talán legjelentősebb darabja.
A gondolkodó bika olyan írásokat gyűjt egybe, amelyekben Kipling minden emberi és írói értéke megjelenik. Finom érzékenysége és jártassága a drámai helyzetek ábrázolásában (Lövészárkok Madonnája, Régi emberünk, Mrs. Bathurst), otthonossága a lírában (Az istenek áldása nélkül), érdeklődése a lélekben lappangó misztikum iránt (Az út vége), éles látása és józansága a művészi, a tudományos és a teológiai gondolkodás kérdéseit érintve (Allah szeme), de megjelenik ebben a kötetben Kipling alapos bibliai műveltsége is (Az antiókhiai templom, Emberi módon), ismét bizonyítja elmélyült „állatlélektani“ ismereteit (A gondolkodó bika, Élete asszonya), és jókat mulat az ember kicsinyes érzésein és viselkedésén, a tökéletlen emberi viszonyokon (Hasonlóság, A tévedés, Fertőtlenítő, Namgé Dula, A falu, mely megszavazta, hogy lapos a Föld). És mindezt, amit itt felsoroltunk, zseniális könnyedséggel és pontossággal írja meg, gondolkodtatóan és szórakoztatóan.
Nem véletlen, hogy angol nyelvterületen több mint száz éve ott vannak a művei a könyvesboltokban, s az angolok többsége ma is őt tartja legnagyobb írójának.
Akit száz évvel művei megírása után is nagy írónak tart a közönsége, az nem akárki az irodalomban.
Kár lenne a magyar olvasónak lemaradnia róla.
SÁRI LÁSZLÓ