David Herbert Lawrence: Az érintés föltámadása. Válogatott versek

D. H. Lawrence (1885-1930), az angol irodalom lázadó és profetikus mestere, gyakran félreértett és botrányosan szabadosnak tekintett művek alkotója gazdagon áradó költészetében is megfogalmazta legfőbb eszméit. Lírája a Blake- és Whitman-féle szabadverset, valamint a háború utáni beatköltészetet kapcsolja össze: Lawrence a szabadvers nagy költője. Mint egyik kötetének előszavában kifejti, kétféle költészet léteik: a csiszolt „gyöngyszem-költészet” a zárt, befejezett, végsőkig megmunkált művek, a tökéletes szerkezetek költészete; és a „most” lírája. „A közvetlen jelenben nincs tökéletesség – írja –, nincs lezártság, semmi sem végleges…. az örökjelen élet nem ismeri a befejezettséget, a végső kikristályosodást… A most költője sosem befejezett, nem olyan, mint az öröklét kígyója, farkával a fejénél: nincs önmagába visszatérő ritmusa. Nincs megállapodott tökély, nincs véglegesség, amit félelmünkben oly megnyugtatónak tartanánk.” Lawrence mitikus, látnoki lírája az ember és világszellem belső azonosságát sugallja, az ember érzelmi felszabadítására törekszik, amely a szexuális tabuk lerombolásával jár együtt.