Georges Bernard Shaw: Brassbound kapitány megtérése

Shaw a Brassbound kapitányban a bíráskodást pécézte ki. Az igazságszolgáltatás mindig bosszúállás - mondja Shaw - és adott körülmények között, változott helyzetben a bosszúállás is lehet bíráskodás. Brassbound kapitány, a kalóz- és csempészhajó parancsnoka, amikor a marokkói hegyek közt kezébe kapja nagybátyját, aki valamikor rosszul bánt az ő anyjával s ezzel az ő lezüllésének is oka lett, azon a véleményen van, hogy igazságot szolgáltat, ha a gyűlölt nagybátyját kiszolgáltatja a gyaur-vérre szomjazó beduinoknak. Amikor ez a terv az amerikai hajó parancsnokának közbelépésére nem sikerül, a nagybátyja, aki mesterségére nézve bíró, ki akarja szolgáltatni unokaöccsét a törvényes igazságszolgáltatásnak, mert angol törvény szerint bűntettnek nem szabad megtorlatlanul maradni. Mind a ketten az igazság, az erkölcsi világrend nevében akarnak igazságtalanságot cselekedni. Az asszony aztán megérteti velük, hogy az igazság, az erkölcsi világrend s az ő többi férfiúi frázisa nem igaz, az igazság, az erkölcsi világrend a megbocsátásban, a megértésben, a jóságban van. Shaw szatírájának tendenciájára jellemző, hogy a két férfi közül a kalóz-unokaöccs a szimpatikusabb, lágyabb és hamarabb is belátásra jutó, a bíró-nagybátyja a merevebb és emellett ostobább is.