William Shakespeare: III. Richárd

A késő középkori angol király - testi és lelki torzsága ellenére - igazi reneszánsz figura, az érdek, a hatalom megszállottja. A drámaköltő a negatív jellemet belülről ábrázolja, és érezteti, hogy jelleme a magány szörnyű poklában ferdült el. "Úgy döntöttem, hogy gazember leszek" - mondja híres, nyitó monológjában. .Több uralkodót, testvérét, gyermekrokonokat, főrendek egész sorát gyilkolja és gyilkoltatja le, s közben az ámítás, az álszemérem, az álvallásosság eszköztárából válogatja szavait, mimikáját. Ördögi tetteit azzal tetőzi be, hogy áldozatainak özvegyét, árváját kéri és veszi nőül. Az ötfelvonásos drámában Richárd útját komor asszonyi átkok, jóslatok kísérik, a vérrel szerzett, birtokolt korona körül összegyűlnek a vészterhes jelek, s a jóslatok végül beteljesednek: az utolsó felvonásban.