Ó, páratlan Ben Jonson – hirdeti sírfelirata a Westminster apátságban, tudósítván a késői utókort arról a megbecsülésről, amely már életében osztályrésze lett.
Minden elismerés ezért a lovagias gesztusért a 17. század Angliájának, mivel kevesen akadtak az irodalom történetében, akik ilyen kegyetlen gúnnyal, a mizantrópia határát súroló keserűséggel figurázták ki kortársaikat.
Ben Jonson nem kegyelmezett: az anyagiasság, önzés, az erkölcstelenség, a képmutatás vétkében egyszer s mindenkorra elmarasztalta az emberiséget. […]
A kötetünkben szereplő négy komédia – a közismert Volpone, valamint A hallgatag asszony, Az alkimista, a Bertalan-napi vásár – ma is hatásos, élvezetes darab.