Steve Jones: A vérünkben van. Amiről a gének mesélnek

Steve Jones megmagyarázza, mi a közös a nemekben és az adókban, milyen új nevet kapott a fajgyűlölet, és miben egyezik a „bűnöző génről” folytatott meg a reformáció kialakulásához vezető vita. Tudta ön, hogy valószínűleg Hódító Vilmostól származik? És ha erről meg akar győződni, leghelyesebb, ha a mormonokhoz fordul, akiket vallási meggyőződésük a humángenetikai kutatások középpontjába helyezett? Hogy miféle rokonság van a walesiek és a Pápua Új-Guinea népe közt, és mi köze a mutációnak ahhoz, hogy e könyv vásárlói jobban teszik, ha nem mennek feleségül szerzőjéhez?
A vérünkben van nyomon követi, milyen nyugtalanítóan közel jár a genetika azokhoz a kérdésekhez, melyeket a filozófia, a teológiai, sőt a politika vet fel. A sors, az élet és a halál kérdéseivel foglalkozik. Vannak, akik szerint a tudomány az emberi autonómiát veszélyezteti. Ha minden a génekben rejlik, mi marad a szabad akaratnak? Ha az ember csak egy megdicsőült majom, akkor hol a lélek? És ha a társadalom végeredményben csak a gének átörökítésének biztosítására szolgáló mechanizmus, hol a helye a jónak meg a rossznak? Ha valaki ítéletet alkothat ezekről az alapvető kérdésekről – amelyek mind egy-egy ősi problémát fogalmaznak meg újra a tudomány nyelvén –, az feltétlenül Steve jones, aki a legritkább állatfajhoz tartozik: olyan tudós, aki kételkedik a saját tudományában. Újszerű módon veti fel a kérdéseket, és néha meg is válaszolja őket.