De nemcsak egyes emberek arcáról olvashatók le lelki tulajdonságainak titkos jelei, hanem fel van írva az arcba még az is, hogy az emberek melyik nemzethez, melyik népcsaládhoz tartoznak? Arcába való betekintés után, egyetlen pillanat alatt, megismerjük a japánt, a kínait, az indiai benszülöttet, a négert, az angolt, a magyart is! Mindegyik arcvonásaiban hordja nemzetének karakterét. Még az oly kisszámú népnek, mint a cigánynak, mennyire jellegzetes arcvonásai vannak és igazán nem kell, hogy egy cigányprimás hegedűt vegyen a kezébe ahhoz, hogy akár ezer ember közül is azonnal rá ne ismerjünk.
Amikor Kossuth Lajos kiment Amerikába, olyan ünneplés fogadta, amilyenben "idegennek" tengerentúl még nem volt része. Másnap a lapok ezt írták erről a szokatlan eseményről: Kossuth Lajos egy pillanat alatt meghódította az amerikai nép szívét, nem csoda, hisz arcában hordja a magyar nép egész fájdalmát.
És amikor Napoleontól valaki megkérdezte, miért nevezte ki Massenát, aki pedig egy útszéli korcsmárosnak a fia volt, marsallá, Rivoli és Essling hercegévé, ezt mondotta:
„Massena szemében van valami kékség, ami engem mindig az Égre emlékeztet és az Égtől én mindig csak jót kaptam".
És Napoleon nem is csalatkozott soha Massena kék szemeiben; legragyogóbb győzelmét: a marengói diadalt is, Massena segítségével aratta.