Tudat és elme. A XIV. Magyar Kognitív Tudományi Konferencia előadásai

So­ká­ig azt hit­tük, a tudat — éppen mivel olyan sze­mé­lyes — nem ku­tat­ha­tó. Az el­múlt év­ti­zed mégis a tu­dat­ku­ta­tás fel­len­dü­lé­sét hozta. A kog­ni­tív tu­do­mány a meg­is­me­rés­sel, a tu­dat­tal, az em­be­ri és ál­la­ti elme mű­kö­dé­sé­vel fog­lal­ko­zó tu­do­má­nyok (az el­me­fi­lo­zó­fia, a kí­sér­le­ti pszi­cho­ló­gia, a szá­mí­tás­tu­do­mány, a ma­te­ma­ti­ka, a nyel­vé­szet, a ne­u­ro­ló­gia, az ant­ro­po­ló­gia) kö­zött dia­ló­gust te­rem­tő in­te­gra­tív tu­do­mány­te­rü­let. A tudat és elme kö­zöt­ti kü­lönb­ség/azo­nos­ság kér­dé­sé­nek meg­vá­la­szo­lá­sa köz­ben a sok­fé­le el­kép­ze­lés sok­szor szen­ve­dé­lyes vi­ták­ban csap össze, s a szel­le­mi csa­ták iz­gal­mas ka­lan­dok­ra csá­bít­hat­ják az ol­va­sót.

„A tudat az a hely, ahol az él­mé­nyek ke­let­kez­nek, s ami­nek a révén a világ mi­nő­sé­gek­ké ala­kul.” Vajon jelen is­me­re­te­ink fé­nyé­ben meg­áll­ja-e a he­lyét ez a csá­bí­tó­an egy­sze­rű köz­na­pi le­írás? Va­ló­ban va­la­mi­fé­le hely-e a tudat, egy ön­ál­ló­an lé­te­ző dolog, el­kü­lö­ní­tett en­ti­tás? És csak­ugyan szol­gál­tat-e mi­nő­sé­ge­ket?