Ivar Lissner: A Csendes-óceán urai

"Ahol a keskeny Vang-Pu a Kelet-kínai tengerbe torkollik, ahol a Jann-Ce óriási homoktorlaszait a tengerbe tolja, ott véget ér Kína is, mert Kína nem megy a tengerre. Ezért uralkodnak tengerein idegen hatalmak ágyúi: északon Port Arthur és Korea, óriási partjának legkeletibb kiszögellésénél Taiwan, délen pedig Hong Kong angol erődítménye.
Ha annyi sok országjárás után az ember ismét hajópadlót érez a lába alatt, ha a hajó a himbálódzó dzsunkák és égnek meredő emelődaruk tömege közt távolabb vonul a part ezernyi bolygó fénye közül, ha a tengeren már a nagy négyszögű kínai vitorlák tűnnek fel, melyek hajói hangtalanul és lomhán szántják barázdáikat a vízen, akkor jutunk el abba a világba, amely évezredek óta uralja Kína egész partszegélyét. A kalózoknak, Kína számkivetettjeinek, tengeri népének világába. Mert ezeket a faszörnyetegeket, melyek vörös vitorlája feketének látszik az éjszakában és amelyek még ma is úgy épülnek, mint a Columbus karavellái, vagy a Hanza-városok bárkái, mindig olyan váratlanul lepik meg a hajóik orránál vagy faránál a vízi őrök, hogy embereik alig eszmélhetnek rá és a legénység máris foglyul van ejtve s esetleg megvakítva."