Történet a hat asszonyról, akik felmentek a holdba. Mesék Pápua Új-Guineából

"TÖRTÉNET A HAT ASSZONYRÓL, AKIK FELMENTEK A HOLDBA
Élt egyszer hat asszony, akik férjükkel együtt egy hozzánk közel fekvő faluban laktak. A hat férfi halász volt. Minden reggel kimentek halászni, és minden este hat óra körül jöttek vissza. Amikor hazaértek, megverték asszonyaikat. Egyetlen nap sem múlhatott el anélkül, hogy ne ütlegelték volna a nőket.
Ezért egyik nap, amikor a hat férfi megint halászni ment, az asszonyok összebeszéltek, és elhatározták, hogy megszöknek. Elegük volt az állandó ütlegelésből.
Másnap reggel a férjek újból halászni indultak. Az asszonyok magukhoz vették bozótvágó késeiket meg egy kis tarisznyát, és elmentek az erdőbe. Már messze jártak, amikor egy nagyon hosszú létrára leltek, ami az égből ereszkedett alá. Álltak körülötte, néztek felfelé, de a létrának nem látszott sehol sem a vége. Felmásztak a létrán, és végül is a holdra értek. Amikor az utolsó asszony is felért, késével elvágta a létrát.
Amikor a férfiak hazatértek, senki nem várta őket. A házak csendesek, üresek voltak. Az emberek egymástól kérdezgették, hol lehetnek az asszonyok, de egyikőjük sem tudott válaszolni.
Nagyon elszomorodtak. Magányosnak érezték magukat feleségük nélkül. Gyermekeik sem voltak, és magukban maradtak most már egész életükön keresztül.
A hat asszony még ma is a holdon van. Három-három mindegyik oldalon. Ha figyelmesen nézitek a holdat, láthatjátok az árnyékaikat.
Én magam olykor tűnődöm azon, hogy valóban így történt-e, de nekem mindenesetre így mondták el."