Horváth Loránd: Lirai hegedüverseny

"Horváth Loránd (Marosvásárhely, 1930 – 2018) református lelkész, műfordító, költő. Szülővárosában a Kereskedelmi Líceumban érettségizett (1948), a kolozsvári egyetemi fokú Protestáns Teológiai Intézet elvégzése (1953) után református lelkész. Első versét az Utunk közölte (1960). Óhéberből lefordította a Zsoltárok könyvét (1963), tanulmányát a zsoltárfordításról és egy fordítását a Református Szemle közölte (1980/1 és 1982/6). Versei folyóiratokban, antológiákban és Naptánc (1983), Jónástól Jézusig, Szent szonettek, Ébredés és Kopjafák című gyűjteményeiben láttak napvilágot. Kedveli a hagyományos versstílust, cseng-bong lírájában a páros, a keresztező, az ölelkező rímek sokasága, de egyenlő könnyedséggel alkalmazza az abszurd verselést, a Balassi-Csokonai szerelmi líra üdeségét, a kálvinista zsoltár hangvételét, a népballada homályosságát. A végtelenség oszlopa című képversét Brancusi (román szobrász) emlékének ajánlotta.
Termékeny költő, Torontóban él, és a nyugati magyar költők vallásos tárgyú antológiáját is szerkesztette.” irodalmiradio.hu

Gépelt lapok egészvászonba kötve, nem hivatalos kiadás. A szerzőnek csak 1983-ban jelent meg az első kötete, így ezt a verset valószínűleg legépelve adták kézről-kézre, míg valaki beköttette.

Sok helyen az elgépelések hibajavítóval javítva - emiatt több lap is összeragadt, de kellő óvatossággal szétválasztható.