A szerző Darwin származástanát kísérli meg cáfolni ismeretterjesztő formában.
„A származástannak alapját az ásatag őskori csontok és állatmaradványok képezték. Csak százegynéhány éve annak, hogy a tudósok ezeket a megkövesült csontokat még a természet játékának vagy a teremtő rosszul sikerült kisérleteinek gondolták.
Ettől az ártatlanságig gyermekes gondolkozástól, hová jutottunk rövid száz év alatt! (Eltekintve a származástantól).
Tudvalevően, Georg Cuvier volt az, aki felismerte, hogy az ásatag, őskori csontok részben kihalt, részben még élő állatfajok maradványai.
Cuvier elmélete szerint, földünket többször olyan rettenetes, katasztrófális pusztulások érték (tenger lepte el, vizözön, jégkorszak, stb.), melyek egész állatvilágát elpusztitották. A földnek ismételt benépesedését, ujra teremtéseknek tulajdonitotta; a számtalan növény- és állatfajokról pedig Linnével együtt azt tartotta, hogy annyi faj van, ahányat a végtelen Lény teremtett és ezek a fajok mind változhatatlanok.
Ezzel az elmélettel szemben lépett fel J. Baptiste Lamarck, aki azt vitatta, hogy az ősteremtődés a maga erejéből hozott létre minden élő testet a földön, de a legegyszerübb formában, melyből aztán az adott, kedvező viszonyok hatása folytán, alakultak ki, diferenciálódtak a különböző szervezetek és fejlődtek ki a különböző fajok végeredményként.”