Molisch Hans: Növényélettan mint a kertészet elmélete

Sokat emlegetett jelszava napjainknak a többtermesztés. A háború okozta gazdasági pusztulás szünését, a csonka haza életlehetőségeinek javulását és a jobb jövő megalapozását várjuk tőle. A hegyeitől, bányáitól, erdőségeitől és ipartelepeinek jó részétől megfosztott magyar medence legfontosabb erőforrása a mezőgazdaság. Ezért igyekszünk természethozadékát fokozni, terméketlen szikeseinket megmenteni, a homokos területeket erdősítésekkel megkötni és mívelhetővé tenni, a gyógynövények tenyésztését felkarolni stb. A kis területeken hatalmas értékeket termelő kertészet egyik legfőbb tényezőjévé válhatik a többtermesztésnek, gondoljunk Hollandiára és az olasz-francia Rivierára, hol a lakosság jórészének a kert, a vetemény, a virág ad kenyeret, sőt jólétet. Rátermettségét a szorgalmas és ügyes magyar kertész és földmívelő, amikor kitermelte a hazai földből a makói hagymát, a szegedi paprikát, a kecskeméti barackot, már bebizonyította. Mi sem áll útjában, hogy a kertészet többi ágában is tanujelét adja képességeinek. Napjainkban azonban mindjobban megszaporodtak azok a kapcsok, melyek a kertészetet és a növénytant, elsősorban a növényélettant egymással összefűzik. Eredményes, okszerű kertészetet, kertészkedést űzni, növényélettani ismeretek nélkül manapság már nem lehet.