Ember Mária: "... hogy a budapesti Wallenberg-kiállítás emléke fennmaradjon"

Ötven éve, 1944. július 9-én érkezett Raoul Wallenberg svéd diplomata útlevéllel Budapestre. Elhagyta biztonságos otthonát, polgári foglalkozását és bevetette magát egy hadszíntérré váló ország vérre menő harcaiba. Német megszállók és magyar nyilasok szemében egyaránt gyűlöletes lett, mihelyt pártfogásába vette azok kiszemelt áldozatait. A sors keserű fintora, hogy amikor az általa védettek végre fellélegezhettek, akkor kezdődött az ő keserves rabsága.
Az 1992 őszén Budapesten megrendezett, rendkívüli érdeklődéssel kísért Wallenberg-kiállítás a világon első ízben itt bemutatott KGB-iratokkal bizonyította, hogy a svéd követségi titkárt a szovjet kémelhárítás ejtette foglyul, vitte ki Moszkvába és tartotta rabságban a Lubjanka, illetve a Lefortovó börtönben. További sorsa mindmáig ismeretlen. Három hónap leforgása alatt 12700 látogató tekintette meg a Legújabb Kori Történeti Múzeum emeleti különtermében rendezett kiállítást. A vendégkönyvnek a világ számos nyelvén írott bejegyzései közül nem egyben fogalmazódott meg az az igény, „hogy a budapesti Wallenberg-kiállítás emléke fennmaradjon”.
Wallenberg-füzetek címmel könyvsorozatot bocsát útjára a magyar Wallenberg Alapítvány kuratóriuma. E sorozat első kötetét tartja kezében az olvasó