Jajczay János: A megszentelt Pest-Buda

A XVIII. század egyik kiváló tudósa, Bélius mondta, hogy "Mi magyarok semmiben sem vagyunk restebbek, mint őseink emlékeinek fenntartásában».
Sajnos, ez a régi állítás még ma is igaz. Mennyi mindenünk semmisült meg még az utolsó időkben is. Nemcsak a tatár és török, a tűz és az árvíz pusztított, mi magunk is segítettünk a múlt megsemmisítésében, ha másképpen nem, hát restaurálással.
Pedig mi volt itt egykor!
Egy régi foliáns metszetén, Buda legrégibb látképén, a Vár szilüettjét a profán épületek fölé emelkedő templomok tornyai élénkítik. Olyan ez a sok odaépített hegyestetejű ház és torony a krónika képén, mintha a smaragdzöld városhegyen korona ékeskednék. Hová lett a város ki-beugró falával, sáncaival, zeg-zugos, jellegzetesen középkori utcáival, gótikus andrásgerendás házaival, amint ezen a XV. század végén nyomott fametszeten látjuk?

Papírja száraz, törik.