Tóth Antal: A Pesti Vármegyeháza

A magyarországi klasszicista építészet egyik kiemelkedő értékű, harmonikus alkotása a Pesti Vármegyeháza. Keletkezése szorosan összefügg a múlt század első felének országos mozgalmával, a nemesi reformmozgalommal, amely következetlensége ellenére is végrehajtotta a nemzetté válás sürgető programját. E folyamatban igen nagy szerep jutott – elsősorban a politikai elnyomás miatt – a művészeteknek, a nemzeti nyelv és irodalom fejlesztésének, s közvetlenül utána az építészetnek, hiszen rá várt, hogy méltó és reprezentatív otthont teremtsen mind a régi, mind az új intézményeknek.
Tóth Antal alapos és sok új összefüggést feltáró épületmonográfiája az építtető vármegye igényeinek rövid elemzése után részletesen foglalkozik a háromfázisú építés történetével. Minden esetben ismerteti az építési engedély megszerzésének nehézségeit, a tervek esetleges bírálatát, a felkészülést és az építés menetét. Az építkezés első fázisában, a múlt század elején a Hild János-féle középső épület készült el a Gyűlési Palotával és a kápolnával, a húszas évek közepétől ezt követte az úgynevezett lakószárny építése Hofrichter József tervei alapján, s végül az 1838. évi árvíz után került sor a Zitterbarth Mátyás-féle főhomlokzati szárny felépítésére. A három tervező építész különböző időszakokban emelt épületrészei csodálatosan harmonikus egységet alkotnak, kiegészítik egymást anélkül, hogy bármelyik is túlzott hangsúlyt kapna a többiek rovására.
A szerző ezek után részletesen ismerteti a ma is fennálló, s 1945 után restaurált épületegyüttest, s az érdeklődők a könyv függelékében megtalálják az épület díszeinek, jórészt másodlagosan elhelyezett szobrainak és emléktábláinak leírását, számbavételét és eredeti lelőhelyét is.