Kosár
E most megjelenő várostörténeti kötetben már négy városrész: a mesébe illő nevű Angyalföld és Vizafogó, a korával már nevében is „kérkedő” Újlipótváros, és a legendák Margit szigetének történelme elevenedik meg. Az időutazás az őskortól napjainkig tart, helyszíne az egykori városfalakon kívül, a terméketlen pesti határban fekvő homokos területről indul, mely egykoron a Felső-külvároshoz tartozott. (A XIII. kerület 1930 előtt nem is létezett, csak amikor a gyarapodó népességű főváros addigi tíz kerületét 14 kerületre osztották, akkor alakították ki.)
Arról a tájról szól e könyv, melyhez ugyanúgy hozzátartozik a dicsőséges századok történelmét hirdető Rákos mezeje, mint a gyáróriásokkal zsúfolt váci út és környéke. E földbe temették fél századon át Pest lakosait, és az itt állomásozó, messze földről érkező katonákat – hogy aztán a temető egy század múltával helyét piaci forgatagnak adja át. Az itt húzódó kereskedelmi útvonalak megihlették azokat, akik a Duna két partját állandó híddal kívánták összekötni. (1814-ben e tervről a napóleoni háborúk miatt kellett lemondani, aztán alig telt el fél évszázad – és franciák tervezték meg a kecses Margit hidat.)
Peregnek a lapok, s szemünk előtt az évszázadok. Írásban és képben elevenednek meg a római legionáriusok csakúgy, mint a Vizafogó halászai, a vagány angyalföldi munkások, a sziget fái alatt mélázó költők, elmélkedő szerzetesek, az Újlipótváros művelt, színházszerető polgársága, a legendás sportolók.
Ötödik átdolgozott, bővített kiadás.
