Szepesi Attila: A ​bohóc seregélyek

Mikor ebbe a kis verseskötetbe lapozunk – mintha egy gyöngybetűkkel vezetett jegyzetfüzetben lapozgatnánk, amelyet egy érzékeny költő fákra, állatokra figyelő sétáin nap mint nap magával visz az Óbudai-szigetre, a János-hegyre vagy a Feneketlen-tóhoz.
A költő ezt mondja könyvéről: "a régi bestiáriumok – állattani könyvek – mintájára, lovakról, madarakról, lepkékről, bogarakról írtam. Tudom, vannak »izgalmasabb«, ékesebb, a képzeletet jobban mozgató élőlények is, mint amiket szóba fogtam. Hogy miért választottam mégis őket? Velük találkoztam kószálásaim közben naponta. Olyan állatokról írtam, amelyekbe könnyen »belebotlik« az ember. Igaz, elrejtőznek olykor, s megpillantásukhoz türelem és szerencse kell, ha épp emberkerülő kedvükben vannak. Bár sokszor a belvárosi tűzfalak közt laknak, és az emberek közelségéhez szoktak, mégsem adják ki egykönnyen titkaikat.
Budapesten, Óbudán lakom, ez a könyv tehát afféle »Budapesti Bestiárium«, s mint ilyen, befejezetlen, hisz új és új élményeket kínál napról napra a város széle, ahol a kővilág és a hegyek-mezők összetalálkoznak."
A kötetet Kakasy Éva színes rajzai illusztrálják.