„Váry Rezső munkája modern irodalmunknak rég nem látott s egy kissé el is halaványult műfaját: az irányregényt frissíti fel. Akármennyire jogosult is az irányzatosság a regényben, hiszen hozzátartozik annak az életnek a teljességéhez, amelyet a regény éppen ábrázol, mégis mindig aggodalmas annak a kockázatnak a lehetősége, amellyel a regény az irányzatosság kényes lejtőjén elveszti a művészi vezetés fegyelmező erejét és propaganda-írássá süllyed. Váry Rezső regényében az irányzatosság sehol sem siklatja ki a művészetet. A téma-elgondoláshoz a regény irányzatossága oly szervesen idomul, hogy önálló szerep-célját elveszítve, egészen a művészi alakításban kap értelmet és megoldást.”
(Brisits Frigyes, Napkelet – 3. évf. 9. sz. 1925. november)