Kosár
Alapfy Attila életmű kötetét laporom. 61 fénykép, a legelső 1944-ből, a legutolsó 2010-ból. Pontosabban: Alapfy Attilának és feleségének. llonának az életmű kötetét. Tärs-alkotó volt 6, némileg persze háttérbe szorulva, hiszen inkább csak a gyermekek felnevelése után kap- csolódott be a közös munkába. Ám ekkor már nem csak segítőként, hanem önálló alkotóként is - legszívesebben és legeredményesebben lovakat fényképezett. Keresem a szót, amelyik legjobban illik a könyvre és a közös életműre. Nem, semmiképpen sem fotós újságírás. Talán inkább fotós történelem. Közhely, tehát el sem gondolkozunk rajta: a fényképezés volt az a technikai újítás, amelyik képes volt megállítani az időt. (Pedig milyen igaz!) Amióta fénykép van, mi is máshogyan emlékszünk. A történelem addig a történelemkönyvekben létezett, és történetírók írták. Amióta fényképeznek, látjuk azt is, amit ők nem írhattak meg, s így meg sem írtak. Többről van itt, szó, mint az egy kép többet mond ezer szónál közkeletű bölcsességéről.
...
Fényképek, melyeknek a segítségével a magyar XX. század középső évtizedeiről, különösen azok hétköznapjairól az elnagyolt, magasztosan elvonatkoztató és olykor szándékosan torzító írásos beszámolóknál sok tekintetben hitelesebb kép nyerhető,
E munkásságnak is köszönhető, hogy a magyar múltnak egy-egy, azóta elsüllyedt darabjáról ma is szinte a személyes élmény közvetlenségével alkothatunk fogalmat. E fogalomalkotás pedig szerepet játszhat abban, hogy egy-egy fiatalabb nemzedék jelenbe zárt szemléletének burkán apró rések nyiljanak. Rácsodálkozhatnak a rozoga targoncáról méretes zsákokat emelő fiatalokra vagy az Ikarus lépcsőjére fellépő, népviseletbe öltözött lányra. Ebből pedig megérthetik, hogy ami van, nem mindig lesz, s mit nyernek azzal, hogy legalább e fényképekről láthatják azt, ami volt. Ezért fontosak az értékmentő életművek, melyeknek kiemelkedő példája Alapfy Attila munkássága
Török Attila
