„Dédi egyáltalán nem ismerte Füst Milánt, de Déry sem, akinek eleve reménytelen lett volna a helyzete nála, minthogy a Tibor nevet bitorolta. Ha pedig netán Ady került szóba, aki pedig sohasem volt Tibor, a Dédi a legszigorúbban koppantott egyet a dakszlifejes botjával, és akkor a légy is elhallgatott az ablaküvegen. Ezt a nagy csöndet csak a rebellis Helén merte megtörni egyszer, s a koppantás után így szólt: – Emlékszik Édes, mikor a nagyváradi állén mutattam Magának azt a nagyszemű embert, aki egy fának támaszkodott? Dédi mindig olyan egyenesen ült és állt, mint akinek nem S, hanem római I alakú a gerince. Ekkor is. És miközben válaszolt, többször koppantott. – A poézis poézis. Helén fiam, maga annyi idős volt, mint ez a gyermek itt – mutatott rám – , s én akkor Arany Jánossal tanítottam magát az anyanyelvére.”
(részlet a regényből)
ANTIK-VARIA / Dedikált könyv kategória termékei
Hász Erzsébet: Aranymise
Kiadás:
Budapest, 1993
Kiadó:
Kategóriák:
Dedikált könyv Regény, elbeszélés
Nyelv:
Magyar
Terjedelem:
276 p.
Kötésmód:
papír
ISBN:
9631544257