Tamás Menyhért: Forradások

"A mindinkább szélesedő regényfolyam (Vigyázó madár, Esőrácsok, Mérleges idő, Előcsend, Balbina) megszakad, a regényfolyam folytatódik… Megszakítva-folytatva veszi iramát, mint számos elapasztott, búvópatak-kényszeréből újra előbukkanó, medrébe visszataláló áramlás…
Míg korábbi hőseim a megtébolyított Idő fenyegető sodrában sem veszítették el egyetlen erőforrásukat, a hűséget, az itt színre lépő szereplők a hűség feladásával, illetve másfajta hűség vállalásával merülnek bele abba a hamis ideákkal telítkező világba, ahol hivésük-csekelvésük hiábavalóság-érzetüket súlyosbítja, semmint visszaszerezhető önmaguk fölé emelné. A hol lemerevedő, hol élénkülő cselekmény középpontjában álló Kozma Márton is csak a mellőzöttség, a peremre szorulás tehetetlenségében, magányára gyűrűdző, tegnapi emlékek és az utcára toluló események felforrósodásában jut el arra a pontra, ahonnan önámítás nélkül van ereje szembenézni önmagával…
Szerzett sebei így válnak késői szenvedéssel hitelesített, emberi sebekké."

Tamás Menyhért Kósáné Kovács Magdának szóló dedikációjával.

Az örökösök ennek a könyvnek az árát jótékony célra ajánlották föl.