L. Gál Anna, Tóth Sándor: G. G. Tanulmány Gaál Gáborról, a Korunk szerkesztőjéről; Gaál Gábor megjelent műveinek bibliográfiája

Helytállása nem a Dugovics Tituszok, nem a barikádharcosok egyetlen látványos gesztusa volt. Más és több, Helytállás egy egész életen át. Az oly sokszor kínálkozó sima, biztonságos út helyett a göröngyösnek, a veszélyekkel fenyegetőnek a választása, mert azt tudta az igaz útnak. Mert az ő mércéje szerint: emberül másként nem lehetett.
Pedig az a másik út, a sima, nem számított becstelen alternatívának. Az volt akkor a lehetséges, a járható út: némi engedmény, okos egyeztetése eszményeknek a feltételekkel – nem karrierizmusból: az életműért!
Hányan választották ilyen – nem is tisztességtelen – számítással az alkalmazkodás útját. És az életmű tisztes értékével igazolta őket. Ki kérné hát számon rajtuk ma a kis és nagyobb kompromisszumokat? Az utókor megértő: tudja, hogy művüknek ez volt az ára: megalkudni a lehetőségekkel.
Gaál Gábor nem alkudott a lehetőségekkel: a lehetetlent ostromolta. Viaskodásának eredménye a Korunk lett.
A simábbik út az ő számára kétségtelenül személyi alkotói ambícióinak kiélése lett volna. Mondanivalója sok volt. Megvalósítatlan tervei miatt ki-kicsordult belőle a panasz. Leveleiben ilyen sorok olvashatók: „A munka mind több, megosztani szeretném, az élet mind rövidebb, végre már én is szeretnék írni."
A sorsa azonban – de ezt a sorsot is ő kovácsolta magának – egy haladó folyóirat élére állította, egy nagyon retrográd világban. Gaál Gábornak szerkesztenie kellett. Így történt, hogy a lap köré gyűjtötte ország és világ minden sarkából a legjobbakat, köztük a magyar progresszió szétszórt táborát, és így történt, hogy Európa peremén, egy provinciális kisvárosban több mint egy évtizeden át a világszínvonal vált a szellemi élet mércéjévé. Gaál Gábor Korunkja olyan változásokat idézett elő irodalmunkban, művelődésünkben, egész szellemi életünkben, amelyekre ma csak büszkeséggel gondolhatunk.

Tóth Sándor dedikációjával.