Rétvári László: Hozott anyagból. A szerző számadása az MTA Földrajztudományi Kutatóintézetben végzett dolgairól, élete 60. évének elérése okán

Válogatott tudományos ismeretterjesztő, közéleti írásaimat csokorba fűzve úgy tűnik, hogy ezek a cikkeim lényegében ugyanabba a sorba tartoznak, mint könyveim, szakfolyóirati cikkeim, s a különböző egyetemeken, főiskolákon, társulati üléseken elmondott előadásaim. Azaz ezekből éppúgy kisugárzik a komplex földrajzi szemlélet és vizsgálati módszer, mint amazokból. Mert amit a világot járva megismertem, abban hasonló módon benne rejlik az ember és környezete, a táj és népe, a táj és tájkép dialektikája, mint a "színtiszta” tudományos műveimben.
Visszatekintve a tudományos ismeretterjesztés terén megélt próbálkozásaimra, sikereimre, megjegyzem, hogy a fényképezés "mesterségét” is a szó- és írásbeli ismeretterjesztő munka taníttatta meg velem. A rendszeres fotózás ugyanakkor az ismételve látásra szoktatott, s a lényeg megragadására tanított, aminek hasznát persze a terepkutatásokban is kamatoztathattam. A mára mintegy négyezresre duzzadt szakmai, "emberi” diatáramból válogattam cikkeim illusztrálására mintegy százat – az anyagi, technikai nehézségek miatt e kötet lapjain csak fekete-fehér másolatban.
Alábbi 25 írásom lényegében véve két jól elkülöníthető részre osztható. Az első csoport válogatása a geográfus tudománynépszerűsítő palettájának színességéről, közéleti felelősségéről -tanúskodik, a második a szerző élete meghatározó élményéről, Erdélyhez való emocionális kötődéséről vall. A két irány gondolatilag nem, műfajilag azonban kissé eltér egymástól: előbbiek jellegzetesen a tudományos ismeretterjesztés, utóbbiak inkább a közművelés, az esszé műfajában születtek.

A felső sarka enyhén megrágcsálva.