Keményfi Gábor: Időtérkép

A jelen - a leképzett világ alapjaként létező - állapot minden vonatkozásában teljességgel szabad az összetevők, a mikrofizikai alkotók szintjén - e szinten a jelen, mint információ tökéletesen megsemmisül az alkotóelemek időbeli megvalósulásainak frekvenciájában -, azok teljes szabadságukban teremtődnek meg (csak az entitások rendszerének magasabb szintjén jön létre struktúráló, oki kapcsolat); állapotaik mégis (múltjukból és hatásuk következtében jövőjükből is adódóan) meghatározottak, de nem, mint az egymásraható fizikai erők egyidejűséget megteremtő zárt rendszere, mint az időbeli folyamatosság metszete, hanem, mint a mikrofizikai alkotók megvalósulásainak aszinkronitásán keresztül fenntartott információ-rendszer - a magasabb szerveződésű entitások létezése által sokaságban fennmaradó információiként -; a kozmológiai evolúció e mikrofizikai megvalósulásokat meghatározó, fenntartó és befogadó, már létrejött minőségeinek, mint formaadóknak létezésén keresztül. Ennek, a mikrofizikai alkotók aszinkronitással, sokaságban létrejött egymásrahatásainak következtében válik a jelen-pillanat indifferens meghatározójává az energia szinten valóban megkülönböztethetetlen - a csak egyféleképpeniségében megvalósulható - múlt és jövő: Egy olyan művet tart a kezében az olvasó, amely nemcsak a fizika rejtelmeit keresőknek nyújt lehetőséget egy szemlélet felfedezésére, de egyben ezt a szemléletet és világlátást metafizikai szintre emelve, katartikus élményt ad irodalmi szinten is. A szeretet és a teremtés erejének érzését kivételes mélységű intonációban szólaltatja meg. Megrázó, felemelő és tisztító ez az alkotás, melyet áthat írója hite. Az alkotni vágyó ember teremtőjét keresve és kutatva, félelem mentes megnyugvást találhat a térben és időben, a szeretet és a hit „időtérképében".

Dedikált példány.