Csapó György: Közelképek. Beszélgetések

A kötetben szereplő képzőművészek különböző módon látják a világot. Annyi csupán a közös bennük, hogy valamennyien kortársaink. Van közöttük, aki a „hagyományos” piktúrát folytatja, mások pedig az úgynevezett avantgarde-hoz sorolják magukat. Én arra törekedtem, hogy Ízlésemtől, szubjektív ítéletemtől függetlenül a kortárs festészet és a tágan értelmezett grafika problémáit többé-kevésbé érintsem. Érett mesterek és önmagukat szüntelen újrafogalmazó fiatal művészek szavai, szándékai, hitei és balhitei, eszméi és rögeszméi kerekednek álláspontokká, csengenek vagy csapnak össze, ha közvetett módon is.
Könyvemet így akár egyetlen esszének is felfoghatom, amelyet beszélgető partnereimmel közösen hoztunk létre. A megfogalmazás ugyan jobbára rám hárult, de az illető művész azt mindenkor látta, jóváhagyta, tehát hitelesnek mondható. Élő, eleven, jól Olvasható könyvet igyekeztem összegyúrni, amelyből a képzőművészetben járatlanabb olvasó is megtudhat egyet-mást, és talán a verzátusabb ember, a szakmai közönség számára sem lesz érdektelen, hiszen ezek a beszélgetések legalább annyira portrék, mint interjúk, vallomások és önarckép-vázlatok is egyben.
Némi idő elteltével belelapozva a már elkészült kéziratba, úgy vettem észre, hogy ahol sikerül egyszerűen fogalmaznom, ott jobban érzékelhető a dolgok bonyolultsága is. Egyik legfőbb törekvésem az volt, hogy a kortárs művészekkel való beszélgetések lényegét közérthető módon tolmácsoljam.

Dedikált példány.