Csornai Katalin: A dunhuangi sziklatemplom manicheus kézirattekercsei

A manicheizmus egykoron a legnagyobb világvallás volt, amely Perzsiából kiindulva bejárta Európa és Ázsia majd minden országát, sőt Afrika legtekintélyesebb birodalmát, Egyiptomot is. Egyes vélemények szerint a honfoglalás előtti magyarság szintén a manicheus kereszténységet gyakorolta. Ennek ellenére ma alig tudunk róla valamit. Azok között, akik valamilyen szinten mégis ismerik, megítélése igen ellentmondásos, mintha valamiféle sorsszerűség volna abban, amiként ma is akadnak heves ellenzői, akik egyenesen kártékonynak, már-már sátáninak kiáltják ki, és akadnak - kevesen bár, de mindinkább növekvő számban - akik teljes odaadással, már-már vakbuzgó hittel vetik bele magukat a manicheizmus újjáélesztett változatának ébredező hitéletébe. Könyvünk pusztán arra vállalkozik, hogy a napjainkig fellelt, 8-9. századból származó kínai nyelvű manicheus szentiratokat szöveghű fordításban az olvasó elé tárja. Elsőként nyújt módot arra, hogy eredetiből közvetlenül magyarra átültetve tanulmányozzuk a fény vallását. Csornai Katalin a Tan Kapuja Buddhista Főiskola kínai szakirányán végzett 1999-ben. A manicheizmus szövegemlékei mellett az ázsiai hunok történetét kutatja. A Forrás 2004. novemberi számában publikált egy hosszabb cikket a manicheizmusról. Az ázsiai hunok témakörében 2007-ben jelentette meg egy négykötetesre tervezett munka első kötetét, Négy égtájon barbár csillag ragyog címmel, mely a Qin- és Han-kori kínai krónikák hunokról szóló feljegyzéseinek fordítását tartalmazza.