Balogh István: Szubjektum nélküli történelem? Európai alternatívák

Ez a műhelytanulmány egy nagyobb munka előmunkálatának te¬kinthető. Mostani megjelentetését két, egymáshoz szorosan kapcso¬lódó körülmény indokolja. Egyrészt, az immár csaknem két évtize¬des reformfolyamat alapján mindinkább szükségessé válik, hogy az eddigi „egészséges pragmatizmuson" túlmenően megfogalmazzuk a reform néhány általánosabb társadalomelméleti összefüggését s ezen belül is elsősorban a szocializmus alapvető viszonyaival és perspektíváival kapcsolatos néhány fontos kérdést, és e kérdésre válaszlehetőségeket körvonalazzunk. Megfigyelhetjük ugyanis, hogy mindenütt, ahol reformfolyamat kezdődött, előbb-utóbb felmerültek e reformfolyamat eredményeként kibontakozó társadalmi modell és a megvalósítandó szocializmus politikai-elmé¬leti modellje közötti kapcsolat kérdései, vagy másként: a hagyo¬mányos szocializmuskép és a reform gyakorlata közötti viszonyproblémái. E problémák nyilvánvalóan nem oldhatók meg a maradék-elv alapján, vagyis úgy, hogy meghatározzuk azt a mini¬mumot, amely mellett az egyes reformlépések dacára szocializ¬musról beszélhetünk. Ebben az esetben ugyanis a reformot eleve valamiféle, a szocializmustól idegen elemnek – esetleg nélkülözhe¬tetlen kapitalista elemnek – kellene felfognunk. E szemléletmód létezését és elterjedtségét mégis tapasztalhatjuk a „meddig megy, meddig mehet el a reform?” jellegű gyakori kérdésfeltevésben. Ha már csak elvétve és „hivatalosan” is konzervatívnak tekintett álláspontból minősítik a reformmal kapcsolatos munkálatokban résztvevőket úgy, hogy a szocializmus bajait a kapitalizmussal akarják gyógyítani, a reformfolyamat előrehaladásának mégis jelentős ideológiai akadálya a jelzett maradék-elv szívós tovább¬élése. Abban az esetben ugyanis, amikor a társadalomirányítástól a konkrét gyakorlati végrehajtásig a szocializmusról felelősen gon¬dolkodók azzal vannak elfoglalva, hogy a reformmal összefüggés¬ben felmerülő ideológiai aggodalmaikat újra meg újra elcsendesít¬sék, akkor nem csupán eleve védekező álláspont elfoglalására kényszerülnek a reformfolyamattal szemben, hanem csak a gazda¬ság és a társadalom súlyos nehézségeinek kényszerítő ereje hatására függeszthetik fel az egyébként meg nem szűnő reformellenes ideológiai beállítottságukat.