Magyar önkéntesek a spanyol nép szabadságharcában

E könyv visszaemlékezései személyes élményanyag – részint korabeli, részint pedig később készült emlékezések – alapján ismertetik a spanyol nép, s vele együtt a magyar önkéntesek harcát a reakció ellen.
A magyar önkéntesek 1936 novemberében a madridi harcokban estek át a tűzkeresztségen. Csodával határos az az elszánt és hősies harc, amelyet a számbeli és technikai fölényben levő fasiszták ellen vívtak a spanyol fővárosért.
Ennek a túlerő ellen vívott harcnak egyik szakasza volt a huescai hadművelet – amelyben a magyarokat súlyos veszteség érte; a többi között itt halt hősi halált Zalka Máté, a nagy szabadságharcos, aki Lukács Pál néven, tábornoki rangban, a XII. brigád parancsnoka volt.
A spanyol polgárháború – a nemzetközi helyzet alakulása, továbbá a fasiszta országok részéről támogatott Franco csapatainak óriási túlereje következtében – elbukott. A spanyol köztársasági hadsereg visszavonulását a francia határ felé a nemzetközi brigádok, illetve annak hátvédjeként a magyar önkéntesek fedezték.
Ezután – a szabadságharcban való részvételért – a francia internálótáborok következtek: Saint Ciprien, Argéle és Gurs.
A visszaemlékezések anyagát bővíti és hitelességét növeli a kötet dokumentumanyaga. A könyvet Györkei Jenő hadtörténész elemző tanulmánya vezeti be.