Szabó Zoltán: Szerelmes földrajz

„Ez az akár lírai irodalmi topográfiának is nevezhető mű egyike irodalmunk megannyi monumentális torzójának. A szerző eredetileg úgy gondolta, hogy bebarangolja az egész országot, ám csak az Alföld bejárására futotta erejéből, további terveit elmosta a háború s az utána következő évtizedek, a történelem. Maradt tehát az irodalom, melynek Magyarországa mindig is az volt, aminek Illyés Gyula nevezte: "haza a magasban". Csokonai, Petőfi, Kazinczy, Krúdy, Ady szemére- szívére bízhatjuk magunkat, kalandozhatunk térben és időben, mégpedig egy kivételesen nemes szellem értő kommentárjainak kíséretében. A kis kötet végére érve pedig nemcsak a magyar tájak, városok ismeretéből vizsgázhatunk le, de emberségből, hazaszeretetből és európaiságból is. Szabó Zoltán nem tesz mást, mint ízekre szedi a verseket, s összekapcsolja a sorokat a jól ismert tájakkal. S ettől új akusztikája lesz a versnek, s más szemmel nézzük hazánk földjét. Bácskába Kosztolányival megyünk, végigsétálunk a szabadkai főutcán. Hajózunk a Dunán és a Tiszán, elmegyünk Kárpátaljára is. Útközben halljuk a fogságból hazatérő Kazinczyt éltető tömeget, kereshetjük Kölcsey és Juhász Gyula lába nyomát. Azután újra az Alföld: Debrecen, a város, melyet mindenki szidott. Petőfi például nyíltan átkozta, Arany keserű öngúnnyal gondolt vissza rá. Még eljutunk Arany szülőföldjére, Szalontára, majd Nagyfaluba, Gesztre, egy kicsit elidőzünk Krúdyval a Nyírségben, és sajnos, véget is ér az utazás. A további kötetek – a dunántúli és az erdélyi – már nem készülhettek el.
Nehéz e rövid esszékből álló füzér műfaját meghatározni, békésen megfér bennük az irodalomtörténet a létfilozófiai elmélkedéssel, a szociográfia a történelmi sorsfordulók feletti tűnődéssel, s nem hiányzik belőlük a humor sem.” Legeza Ilona ismertetője

Az első- és hátsó szennylapja sárgult, foltos.