Osztrák-magyar vöröskönyv. Diplomáciai akták a háború előzményeinek történetéhez. 1914

„Mióta a Karageorgevic-dinasztia elfoglalta a Szávamenti királyságnak vérrel beszennyezett trónját és a Sándor király élete ellen szőtt összeesküvés részeseivel vette magát körül, azóta Szerbia – habár különböző utakon és változó intenzitással is – szakadatlanul azt a célt követte, hogy ellenséges propaganda és forradalmi üzelmek segélyével aláaknázza Ausztria-Magyarországnak délszlávok lakta vidékeit, hogy ha majd az európai helyzet a nagyszerb tervek megvalósításának kedvezni fog, a Monarchiától elszakítsa azokat.
Hogy a Szávamenti királyság mennyire nagyralátó volt reményeiben és milyen közel hitte már magát az áhitott célhoz, az világosan kitűnt abból az elkeseredett ellenséges indulatból és abból a mélységes csalódásból, amelyet Bosznia és Hercegovina annexiója idézett Szerbiában élő, s amely a háború szélére kergette ezt a felbujtott és elámított országot.
Cserben hagyva az orosz védőhatalomtól, amely akkoriban még nem érezte magát elegendően felfegyverkezettnek, a szerb kormány 1909. év tavaszán jónak látta ünnepélyesen kijelenteni Európa színe előtt, hogy elismeri az annexióval teremtett új nemzetközi- és közjogi rendet, amellyel Szerbia érdekei sérelmet nem szenvedtek, továbbá, hogy feloszlatja a Monarchia ellen felfegyverzett bandákat és a jövőben barátságos viszonyban fog élni Ausztria-Magyarországgal.”

Átkötött példány, az eredeti borító belekötve.