Illés György: Fel, fel, vitézek! A Rákóczi-szabadságharc és az 1848-49-es szabadságharc várai

A török kiűzése után nem volt szükség többé a magyar várakra. Hadászati értküket elveszítették, komoly harcokra alkalmatlanok voltak. De a Habsburgok attól is féltek, hogy „rebellis magyar elemek” menedékéül szolgálhatnak. Elpusztításukat 1699-ben határozták el Bécsben. Lebontásuk 1700 és 1703 között meg is történt. Ám a magyar történelem még kétszer fontos szerephez juttatta a várakat: a Rákóczi-szabadságharcban és az 1848-as szabadságharcban újra harcok, ostromok színhelyei lettek. Jogosan féltek hát a Habsburgok Sárospataktól, Simontornyától, Siklóstól, Budától, Komáromtól. A várháborúk utolsó felvonásának jelenetei itt játszódtak, hogy aztán Arad tegyen pontot az újra és újra jelentkező szabadságküzdelmek végére. A magyar várak történetének harmadik könyve megidési az egykori harcokat, e küzdelmek név szerint ismert vagy névtelen hőseit.