Dercsényi Dezső: Ókor a középkor művészetében

A Renaissanince-ot, az olasz művészet páratlan fellendülését, átlalában az antik művészet felújulásának tartják s élesen szembeállítják a középkor keresztény művészetével. Az utóbbi évtizedek kutatásai azonban kimutatták, hogy a középkor művészetét élő és tevékeny erőként át meg áthatja az antik művészet szelleme; Itáliában a római birodalom nagyságának emléke s az antik világ romjai éltetik, a bizánci művészet ugyancsak ebből a hagyománytól szívja erejét, a népvándorlás északi népei csaknem valamennyien a déli antik művészet beolvasztására törekednek, Nagy Károly művészei késő római és ókeresztény alkotásokból merítenek ihletet, az Ottók korában a római gondolat újjáéledése fordítja az antik példák felé a művészetet; a XII. század közepétől, az egykori római birodalom határon belül, Dél-Franciaországban, Dunántúl, Dalmáciában és Itáliában helyi Renaissance-ok játszódnak le. II. Frigyes a puliai udvara számos vonatkozásában előfutára a Renaissance-nak. Egyszóval az antik művészet, mint kiapadhatatlan gazdagságú örökség, végig kíséri a középkori művészet egész fejlődését s egyik legjelentősebb alakító ereje. - Ezt a sokrétű bonyolult fejlődését s egyik legjelentősebb alakító ereje. - Ezt a sokrétű bonyolult fejlődést írja le Dercsényi Dezső, a középkori művészet egyik leghivatottabb magyar ismertetője, komoly tudományos szellemben, mégis vonzó, könnyedén megírt stílusban.