Oszlopokat emeltünk, hogy beszéljék a múltunkat. A milleniumi műemléhelyreállítások lexikona

Ha végigtekintünk a száz éve újonnan emelt építészeti alkotásokon, valamint azon műemlék-helyreállításokon, amelyek az első Magyar Millennium alkalmával váltak épített környezetünk büszkeségévé, tudjuk és érezzük, bizony, nem könnyű az elődök nyomába lépni. A pozsonyi Duna-híd és a szegedi Kultúrpalota, a bajmóci vár és a bártfai Szent Egyed-plébániatemplom helyreállítása, a Műcsarnok és az Iparművészeti Múzeum, a mai Néprajzi Múzeumnak helyet adó, egykor-volt Kúria, a fél évszázada Szabadság-hídra keresztelt Ferenc József-híd, a kontinens első földalatt vasútvonala, a Parlament kupolacsarnoka a budavári királyi palota új szárnyának és a kolozsvári Mátyás-szobornak az alapkőletétele vagy maga a Millenniumi Emlékmű mind-mind e nagy, ünnepi felbuzdulásnak az eredménye. És ne feledjük, hogy volt még egy nem lebecsülendő hozadéka is a századvég ünnepségeinek: vidéki városaink egymással versengve telepítettek parkokat, s ha már zölddé tették a korábban többnyire piacként használt főtereket, akkor szobor, emlékmű is került a templom vagy városháza elé. "Nem adjuk alább, mint a pestiek!" - mondták. A "magyar kisváros" félreismerhetetlen építészetével, jellegzetes közigazgatási épületeivel e korszak szülötte, az egymással vetélkedő lokálpatriótáknak az utódoknak szóló kőből, téglából rakott üzenete.

Kissé dohos.