Horváth Hilda: Régvolt magyar kastélyok

Olykor még kezünkbe kerülnek szakadozott albumokból kihulló régi, megsárgult fényképek és üdvözlőlapok. Másszor antikváriumokban tűnnek fel, vagy nagyanyáink fél tett holmijai, fiókokban örzött becses emlékei, kincsei közül bukkannak elő. Ismeretlen ismerősök, sóvárgó szerelmesek, mesterkélt pózba beállított színészek, ünnepelt szépasszonyok, bájos gyermekek, furcsa, technikai szerkezetek, fantázia-szülte csoda masinák, romantikus tájak láthatók rajtuk. A századelőn a tehetősek körében nagy divat volt a képeslapgyűjtés. Szinte egymást túllicitálva küldözgették a lapokat, és arra is áldoztak, hogy postai forgalmazásra alkalmas, levelezőlap-méretú fényképeket készíttessenek, elsősorban közvetlen környezetükről, saját lakóhelyükről; így örökíttették meg aztán a városok, falvak templomait, egyéb nevezetességeit, a romba dőlt, elpusztult várakat, a pompás rezidenciákat, s az egyszerű, nemes arányú kúriákat. Gróf Teleki Sándorné született kölcsei Kende Júlia (1864-1937) írónő aki „Szikra" álnéven írta első műveit fiatalasszony korában - az I. világháború előtt fáradhatatlan ügybuzgalommal gyűjtötte a várakat s főként a kastélyokat ábrázoló képeslapokat, kortársait is lankadatlanul buzdítva újabb és újabb lapok küldésére. A több mint másfél ezer kártyát a Trianon előtti Magyarország vármegyéi szerint albumokban csoportosította, és mutatót készített hozzájuk helynevek és vármegyék szerint. A grófné a ma már kuriózumnak számító, témaválasztása miatt egyedülálló kollekciót 1925-ben az Iparművészeti Múzeumnak ajándékozta.