Hajnóczi J. Gyula: Vallum és intervallum. Az építészeti tér analitikus elmélete

E könyv a Prolegomena az építészeti alkotás objektív értékeléséhez című akadémiai doktori értekezés sajtó alá rendezett változata. Nyomtatásban azonban nem először jelenik meg, mert az Akadémiai Kiadó 1988-ban már közzétette Vallum und Intervallum, Eine analytische Theorie des architektonischen Raumes címmel. A doktori értekezés opponensei: Entz Géza, Rados Jenő és Zádor Anna, véleményükkel nagyban hozzájárultak ahhoz, hogy könyv lehessen az értekezésből. Amihez végül is néhai Major Máté akadémikus segített hozzá, aki a kiadói tervbe kéziratom kiadását felvétette. A manuscriptumot azután Szentkirályi Zoltán lektorálta.
Alig titkolható büszkeséggel jegyzem itt le, hogy a magyar építészettörténet és építészetelmélet ilyen kiemelkedő egyéniségei bábáskodtak írásom megszületésén, akiknek ezúton is lerovom hálámat. A magyar szövegről Eberhardt Gröpler számítógépes mérnök készített nyers német nyelvű fordítást. A tartalom építészeti újszerűsége azonban azt kívánta, hogy értő építészetteoretikus is átnézze az írásomat.
A drezdai műegyetem építészettörténeti tanszékének professzora, Kurt Milde barátom vállalkozott erre a feladatra, aki - a kiadó külön megbízása alapján - szabatos, ugyanakkor olvasmányos német szövegbe ültette át meglehetősen bonyolult eszmefuttatásaimat. Fiam, Hajnóczi Péter szerkesztette és dolgozta ki az ábrákat, amelyek nem kevesebbet akartak, mint a láthatatlant - a teret - láthatóvá tenni. A grafikai munkában segítségére volt Dr. Mezős Tamás és Kráhling János is. A szerző és a kiadó szinte mintaszerű együttműködésének gyümölcseként a művet kiadói nívódíjjal tüntették ki és jutalmazták. Időközben recenziók is beérkeztek, Svájcból, Csehszlovákiából és itthonról is. Milde professzor pedig, egyetemén, a spaciológia témaköréből szemináriumot indított be.
Az építészeti spaciológia - az építészeti tér „tudománya" A fogalomtisztázó szándékkal készült. Az építészeti térről nagyon sokat írtak már anélkül, hogy létrejöttének, hatásának feltételeit és folyamatait lépésről lépésre nyomon követték volna. Éppen ezért e könyv axiómák feltételezésével, elemző módszerrel arra tesz kísérletet, hogy az épületszerkezet és a tér, valamint az ember és a tér kapcsolatrendszereiből kiindulva a tér strukturáltságát igazolja. Magyarán: az építészeti tér szerkezetét szeretné felvázolni.