Sorházak és társasházak

Az Építésügyi Minisztérium által 1961-ben kiadott „Családiház Tervgyűjtemény” megjelenése óta új igények jelentkeztek a magánerőből történő lakóházépítés területén. Tömegesen épülnek korszerű lakások állami beruházásában, szövetkezeti vagy öröklakásos formában. A városok, az ipar, a mezőgazdaság központjai rohamosan fejlődnek. Széles körben terjed el a városias életforma, s ennek következményeként – elsősorban a városokban – egyre nagyobb az érdeklődés a magánépíttetők részéről a többszintes társasházak, sorházak iránt. Korszerű színvonalú lakásokat a villany mellett víz-, csatorna- és megfelelő úthálózattal, esetleg gázzal is közművesített telkeken lehet építeni. Ilyen építési telek kevés áll rendelkezésre, ezeknek a vételára viszonylag magas. Új építési területek közművesítése költséges beruházást igényel, ami a telek értékét, egyben vételárát is emeli. A szabadonálló családi lakóházakkal történő beépítés a legnagyobb terület igényű. Ilyen nagy területek teljes közművesítésére belátható időn belül nem lesz lehetőség. Nehézséget okoz az ilyen módon beépített lakóövezetek kommunális-, kulturális-létesítményekkel történő ellátása, jó közlekedés biztosítása is. Indokolt tehát a városokban a közműves területek, telkek nagyobb laksűrűséget biztosító beépítése. Ilyen megfontolások alapján, továbbá sok helyen városképi szempontokat is figyelembe véve, ragaszkodnak az építési hatóságok az építési engedélyezés során a belterületi közműves telkek zártsorú (sorházas) vagy többszintes beépítéséhez. A sorházak, társasházak magánerőből történő felépítését kívánja segíteni az Építésügyi Minisztérium ezeknek a típusterveknek elkészíttetésével és közreadásával.

Kötése meglazult.