Ebben az iskolatörténetben, amelyet az olvasó szíves figyelmébe ajánlunk, először történik kísérlet arra, hogy az iskola és társadalom kapcsolatait legalább megközelítőleg felmutassuk.
Ez a vállalkozás az iskola középkori korszakára furcsa mód jobban sikerült, mint az azutáni időszakokra. Ebben az első korszakban névszerint sikerült számbavenni valóban az iskola minden diákját, azt is, hogy melyik helységből, milyen társadalmi helyzetű családból jöttek. Így látszik meg, hogy a régiségben az iskolai nevelés a közösségnek csak kis töredékére terjedt ki, mert a falusi társadalom nagy többsége vagy írástudatlan, vagy beéri a falusi iskola által nyújtott ismeretekkel. Ezért volt a régi iskola egy szűkkörű elité, de az egész közösség előrehaladása szempontjá ból nélkülözhetetlen elité. Tegyük mindjárt hozzá, hogy elsősorban egyházi elité.
A régiségben nem az állam hozta létre az iskolákat, mert a kultúra ügye az egyházakra tartozott. Minthogy a kultúra az iskolát fenntartó, esetünkben magyar anyanyelvű társadalom egészét szolgálta, a latin nyelvű iskola kezdettől fogva határozottan nemzetiségi meghatározottságú is volt.