Kosár
"Örömteremtő embernek születtem. Úgy hiszem, tudatos alkotónak. De a vállamra telepedő évek során rájöttem, hogy nincs új a Nap alatt: ha örömöt akarunk, a jót kell utánoznunk, az igazat kell újrateremtenünk, a szépet újraálmodnunk. És meg kell osztanunk titkainkat. [...]
A titok, amelyről ez a könyv szól, mindössze néhány mozdulat. Tizenkét éves voltam, amikor reám bízta ezeket a mozdulatokat a mézeskalácsos mester. Mutatta. Nem erőltette, hanem hagyta, hogy megbámuljam, nézzem, és eltanuljam. Megengedte, hogy ellopjam. [...] Figyeltem a mester mozdulatait, és láttam, megmagyarázhatatlan módon felfogtam, mit miért és hogyan kell tennem hogy a kezem alól kikerülő pogácsáknak Tordai pogácsa alakjuk legyen.
Már az első sikerült.
Immár fél évszázada hordom magamban a Tordai pogácsa el készítéséhez szükséges mozdulatokat. [...] És immár egyes egyedül maradtam azok közül, akik valamikor Tordai pogácsát készítettek. [...] Belém nyilall a felelősség: mi lesz, ha rendre elhalnak mozdulataink, titkaink, tapasztalataink?! ...mit kezdjek a Tordai pogácsa titkával? Egy eltűnt mesterség rám maradt tudományával? [...]
A >>harmadik világháború<< észokokkal vívott nagy csatája után éppen úgy romokban áll a vesztes fél hazája, ahogyan az előző két világégés utáni időkben. Éppen csak annyi a különbség, hogy most nem a házak, városok, utak, hidak dőltek össze, hanem a lelkek, az embernek az ember iránti bizalma, az erkölcs. És a sokféle mesterségbeli tudás, a sokféle szépség és örömteremtő gyakorlat. Ne hagyjuk veszni! - biztatom magam, másokat - és az olvasót is."
Így vall szó szoros értelmében varázslatos könyve indíttatásáról, létrejötte okairól a kortárs erdélyi irodalom „mindenese", Tar Károly, s olvastán az ember szinte a szájában érzi az ínycsiklandó ízeket, megelevenedik előtte a mézeskalács-figurák csodás világa, s kedve támad, hogy maga is kipróbálja a szerző régi mesterektől ellesett-eltanult receptjeit.
