Aktalbum

Az ember mindenkor, mindenhol az örömöt, a kellemes érzelmeket keresi. Ha évezredek óta nem igy tenne, talán már régen kihalt volna. Érthető, hogy felnőttként nem akarunk belenyugodni kisgyerekkorunk korlátlan oromének elveszitésébe. A gyerek- és a felnőttkor, vagyis az ösztön vezérelte örömök és a társadalmi lét realitásának ellentmondásait egy minőségileg magasabb szinten próbáltuk feloldani. Feloldani úgy, hogy örömigényük, örömünk humanizáltan, emberi szinten tudjon érvényesülni. Szellemünknek ebben a leirhatatlanul szép fejlődési folyamatában: ösztön-örömnek humán-örömmé válásában született az egyik legnagy szerűbb varázslat: művészetet teremtett az ember.
Így hozta létre a fotográfikus megjelenités művészetét is.
A meztelenség különös helyet foglal el az ember életében, a művészetek és a fotóművészet történetében. Ábrázolása akkor válik művészi értékűvé, ha túlmutat önmagán, ha olyat jelképez, olyan esztétikai ideált képez, amelynek ha mégoly kis mértékben is egyetemes érvényű tartalma, társadalmi és egyéni fontossága van. Az esztétikai ideálok egyike a szép emberi test, a művészien ábrázolt meztelenség. A legősibb ismert leletünk közel húszezer éves, a legfiatalabb ábrázolások pedig most is készülnek festők, szobrászok, fotográfusok műhelyében.
Ugyancsak az emberiséggel egyidós a meztelenségről vallott nézetek sokasága. Ezek gyakran ellentmondásosak, jóllehet egy adott társadalom erkölcsi normája, kialakult attitűdjei határozzák meg. Az ideálteremtés és ideálrombolás éppúgy elválaszthatatlan a mûvészet, a fotóművészet s az aktfotográfia történetétől, ahogy az esztétikai ideál a szépségeszménytől. A szépségideálban korai megjelenése óta jelen van a meztelenségról alkotott elképzelésünk. Az ideálkeresés végigkövethetò az aktfotográfiaban is, ahol azonban nem annyira az adott korban kedvelt testalkatra (ideáltípusra), hanem inkább a meztelen test megmutathatóságára, az ábrázolás módjára vonatkozik.

A képzőművészek és a fényképészek több nemzedéke kutatta és kutatja a maga nemében egyetlen é rendkívül variabilis formát: az emberi test ábrázolásának kimeríthetetlenül gazdag lehetőségét...

 

Gerincének felső része kissé sérült.