...a felvidéki magyarok végre kibeszélik magukból a múltat, hogy szabaduljanak a félelem és reménytelenség lelki terheitől. El kell mondaniuk, hogy megfosztattak emberségüktől, az őseiket befogadó temetőiktől, templomaiktól, földjeiktől, házaiktól, szülőföldjüktől. Gazdákból, iparosokból, polgárokból földönfutókká lettek!
Ott azért nem kellettek, mert magyarnak vallották magukat, itt pedig sokszor még ma is „cseszkóknak” csúfolják őket. Hogy itthon vannak, de mégsem otthon. Hogy itt élnek, dolgoznak és boldogulnak, de álmodni mégis hazajárnak, mert csak álmában szabad és csak álmában lehet otthon a felvidéki magyar...
Tóth Árpád polgármester, református lelkész