Ivo Andric: Beszélgetés Goyával. Két esszé

"A múlt tavasszal Spanyolország ünnepélyesen emlékezett meg egyik legnagyobb festője, Francisco Goya halálának századik évfordulójáról. Különösen jó és hasznos volt ebben az ünnepségben Goya képeinek nagy kiállítása a madridi Prado galériában. Így az állandóan kiállított művek mellett olyan portrékat és vázlatokat lehetett látni, amelyek egyes spanyol arisztokrata családok magántulajdonában vannak, s egyébként megközelíthetetlen szalonokban porosodnak. Most, az ünnepség végeztével, mindezek a furcsa figurák, fejedelemasszonyok és matrónák vagy fantasztikus jelenetek visszatértek „mint éji látomások, kastélyaikba”, azokba a szalonokba, amelyekből előhozták őket. Azonban az is, amit most láthatnak Goya alkotásai közül a Prado galériában, elegendő ahhoz, hogy oly fénnyel ragyogjon, amely nem egyszerűen e földi, de valójában nem is égi. Goya magával ragad, elképeszt, megrémít és fellelkesít. S önök távoznak, járják a világot és a múzeumokat, de Goyát sosem feledhetik."