Munkácsy Mihály: Emlékeim

Munkácsy Mihály Emlékezéseim című írása – mely halálának ötvenedik évfordulóján jelenik meg – a nagy mester hanyatló korszakának terméke. A 80-as évek közepe táján Munkácsy válságon ment keresztül. Fényűző környezete terhessé vált számára, egyre jobban kivonta magát társadalmi kötelezettségei alól; feleségétől, aki nagy gyakorlati érzékkel és határtalan nagyravágyással egyengette férje útját, elhidegült. Meggyengültek kapcsolatai műkereskedőjével, Sedelmeyerrel is s bár még festett néhány képet, melyekben engedményeket tett a műkereskedők ízlésének, egyre inkább a saját útján kezdett járni, s egyre több jel tanúskodott arról, hogy a műkereskedőkkel szakítani készül. Ebben az időben sötét gondok kerítették hatalmukba, a bukás, az anyagi s a lelki csőd gondolata foglalkoztatta.
Küzdelmes gyermekkora után, hála barátai segítségének, Munkácsynak sikerült megvalósítania művészi törekvéseit. A Siralomház megfestése után, fiatalon, huszonhat éves fejjel világhírűvé vált. Ez a szédületesen gyors felemelkedés a nyomor mélységeiből kétségekkel töltötte el a fiatal művészt, aki nem nagyon hitt szerencséje tartósságában. Talán ennek eredménye, hogy a 70-es évek közepén a művészi terméketlenség kényszerképzete támadta meg, öngyilkosságot kísérelt meg s barátjának, a nagy magyar tájképfestőnek, Paál Lászlónak köszönhető, hogy életkedvét visszanyerte.

Papírborítóját az első kemény lapra ragasztották rá.