Amikor az ez év őszén Szombathelyen megrendezésre kerülő „Elfelejtett életművek a XX. sz.-i magyar művészetben” című tudományos tanácskozás témakörét állították össze a szervezők, a program névsorának összeállításakor — sajnos — aligha véletlenül merülhetett fel Rozsda Endre neve. A művész, bár pályájának első két évtizedében javarészt Magyarországon élt és dolgozott, 1956 óta
Franciaországban, Párizsban él, s az azóta eltelt esztendők alatt — részben saját elhatározásából következően, részben a hosszú távollét okán — kiszakadt, kikerült a magyar művészet közegéből, s ezután született alkotásai immár második, választott hazájában, a francia kultúra inspirációja nyomán fogantak.
Egyszer, egy méltó magyarországi életmű kiállításon minden bizonnyal fontos élményekkel és tanulságokkal szolgálhatna a pálya e két szakaszának összevetése, addig azonban csak az életmű első felének vizsgálatává nyílik mód. A feldolgozást megnehezíti, hogy a művésznek kevés ebből a korszakból származó alkotása került a nyilvánosság elé: csupán a Magyar Nemzeti Galéria őriz néhány képet az 1945-48 közötti évekből. A jelentősebb magángyűjteményekben is csak elvétve fordul elő tőle egy-egy darab. Kivételes alkalom hát, hogy egy hagyatékból felbukkanó kollekció révén — ha átfogó keresztmetszetet nem is kaphatunk — de legalább bepillantást nyerhetünk Rozsda 1935—36 közötti munkásságára.