Kabos Gyula 1887-1941. Születésének századik évfordulójára

1909-ben, ​Szabadkán egy diáklány így ír naplójába: „Az osztályunk ablakai és a Nemzeti Szállónak az a szobája, amelyikben Kabos Gyula lakik, pont szemben van egymással. Alig várjuk, hogy a művész úr az ablakban megjelenjen. Szünetben az egész osztály az ablakoknál tolong, s még órákon is odalesünk.” Meglepő adalék, hogy a fiatal Kabos Gyula ennyire megdobogtatta a leányszíveket. Később, amikor a pesti színpadokon megformált alakítások és a 45 filmszerep révén egy ország kedvencévé vált, már inkább alakjainak félszegsége, ügyefogyottsága, gyámoltalansága miatt szerették az emberek. Szeretik ma is. Neve fogalom, bemondásai szállóigék. A jellegzetes kisember-figura pedig, amit létrehozott, mindenképpen a század nagy komikus egyéniségei közé rangsorolja őt, Chaplin, Jacques Tati, Woody Allen társaságába. Ám sokszor megfeledkezünk arról, hogy nemcsak a mulattatásában teremtett értéket. Hogy nagy drámai művész is volt, akinek alakításai előtt Kosztolányi Dezső, Schöpflin Aladár, Kárpáti Aurél kritikái tisztelegtek. Aki, ha nem válik foglyává annak a szerepkörnek, amelyben oly zseniálisan mozgott, nagy drámai színésszé érlelődhetett volna. A Magyar Filmintézet Kabos Gyula születésének 100. évfordulója alkalmából megjelentetett kötete a köztudatban élő egyoldalú Kabos-képet kívánja kiegészíteni és teljessé tenni gazdag tanulmányokkal, korabeli dokumentumokkal, valamint Magyarországon először napvilágot látó, eredeti Kabos-írásokkal.