Egy közösség erejét vagy gyöngeségét mutatja az is, hogy milyen hősei vannak, sőt az is, hogy milyen módon születnek ezek a hősök, mennyi erő fecsérlődik el, hol hanyatlik le az akarat, hogy legyenek közös hősök, ha már voltak, ha már támadtak. A közösség saját ma gát méri föl, a saját lehetőségeit. Saját magát éli át, saját magát valósítja meg.
Bódy személye, szerteágazó tevékenysége, hirtelen, meghökkentő kiszállása közülünk így is, úgy is, elindítja a folyamatot, máris elkezdődött. De elég már a tragikus halálból, kimerített téma! Elég már abból, hogy kényelemből, butaságból követjük a közhelyek mutatta irányt! Mi vagyunk az önsorsrontó önszuggerálók. Hányingerem van már attól, hogy minden emberi pazarságot sunyítva, bólintva összeomlani lássunk, hogy átengedjük a sorsunk irányítását valami idegen és ellenséges erőnek, hogy átengedjük a kezdeményezést, mert aki itt ,,akar valamit", az belepusztul...
Csaplár Vilmos előszavából