Bóta Gábor: Új beszélgetések

Miért, miért nem, Bóta Gábornak szívesen válaszolnak még a szűkszavúak, az introvertáltak is. Pedig Gábor nem kedves, nem behízelgő. Engem például mindannyiszor kihozott egy kicsit a sodromból, amikor „interjút beszélgettünk”. Még az is előfordult, hogy egy pillanatra elfogott a pulykaméreg és el akartam hitetni magammal, hogy nem ért engem, nem akar megérteni. Szerencsére időben észhez tértem és meg kellett állapítanom, hogy boszorkányos ügyességgel provokált. Ez a felismerés aztán arra késztetett, hogy élvezettel vívjak vele. Készséggel beszéltem. És alighanem így van ezzel más is.
Van még egy személyes okom is, amiért kedvtelve olvasom Bóta Gábor interjúit. Nekem ugyanis szent meggyőződésem, hogy az írott interjú és a tévé interjú szögesen eltér egymástól. Sőt, azt mondom, alig van eleme, ami azonos lenne. Gábor beszélgetései klasszikus írott interjúk. Kérdések jobbára reflexió, hozzáfűzött vélemény, értékelés nélkül. A válaszokhoz nem fűz megjegyzéseket ritkán bontja ki a következőket a megelőző válasz tartalmából. Céltudatosan halad egy cél felé, minden fölösleges kiegészítés nélkül. Az írott interjú hagyományainak megfelelóen. Mígnem, – szerintem – a „képes” beszélgetést kiegészíti a metakommunikáció, valamint a válaszokhoz fűzött reflexió is. Megjelenésében hasonlítania kell az életben is előforduló beszélgetésekhez, reagálnunk kell a hallottakra és bizony azokból kell jobbára kibontanunk a további érdeklődésünket, kérdéseinket. Bóta Gábor írott interjúiban kevesebb mutatkozik meg a kérdezőből. Helyesebben: kevesebb mutatkozna, ha éppen nem ó lenne az, aki kérdéseivel nagyonis „bemutatkozik”. Azokban benne van mindaz, amit a tévében az összes többi eszközzel ér el az ember.
Úgy vélem, az interjú az újságíró mesterség alap műfaja. Aki jól műveli, a szakma összes elemét sikerrel gyakorolhatja.
Aki nem, a többivel se fáradjon.
Bóta Gábor csak művelje, azt mondom, minél tovább...
Vitray Tamás