Kosár
A Tízparancsolatot az emberi együttélés alapnormatívájának szokás tekinteni, melyet végső soron betartunk - ennek bizonysága maga az emberi történelem -, ám akár naponta képesek vagyunk azt újra és újra megszegni, miként erről is az emberi történelem tanúskodik. Morálfilozófusok részéről ugyanakkor sokszor felvetett kér- dés, hogy parancsolat, mint olyan etikailag értelmezhető-e egyáltalán. Az isteni impe- ratívuszok az emberre az engedelmesség aktusát kényszerítik csupán, s nem a szabad választás döntési felelősségének súlyát és terhét. Max Scheler érzékenyen ragadja meg a lényeget: „Kérdéses, hogy Mózes csupán megbízottként és csak Isten «törvényét>> engedelmesen birdetőként jelenik-e meg, vagy pedig az isteni akarat ismeretében a maga részéről «normaként>> írja elő azt, ami ennek az akaratnak megfelel."
A hívő tudja, hogy az ember imago Dei, Isten képmása, a nem-hívő azzá tudná tenni az embert.
