András Ferenc: A kommunikációs tér filozófiája

A jelentés-szkepticizmus a 20. század közepétől különösen Wittgenstein és Quine, majd Putnam és Kripke munkásságának eredményeképp került a nyelvfilozófusok érdeklődésének előterébe. E nevek kapcsán a szkeptikus érvelés három alapvető irányvonala rajzolódott ki: Quine-nak a fordítás meghatározatlanságáról szóló érve (1960); Putnam skolemizáló kételye (1980); Kripke Wittgenstein-olvasatából kifejtett szabály-szkepticizmusa (1982). Jelen kötet ez utóbbival foglalkozik.
Wittgenstein a szkepticizmus olyan formáját fedezte fel, melyet Kripke a legradikálisabb és legeredetibb szkeptikus problémának tart. E problémát Kripke paradoxon formában fogalmazta meg, új megvilágításba helyezve és újratematizálva a realizmussal kapcsolatos lehetséges álláspontokat, komoly zavart okozva az igazságfeltétel-elméletekben, az erre épülő szemantikában, s a referencia kérdéskörét sem hagyta érintetlenül.
A kötet Donald Davidson filozófiájának keretei közt vizsgálja a Kripke-Wittgenstein-féle szabály-szkepticizmus feloldási lehetőségét A mű címét adó A kommunikációs tér filozófiája Davidson filozófiájának az a része, amelyre alapozva (elsősorban a háromszögelési, valamint a radikális interpretáció elnevezésű elmélet) kiutat találhatunk a szkeptikus útvesztőből.